A humán papillomavírus (rövidítése: HPV) egy DNS-vírus, mely a leggyakoribb szexuális úton terjedő kórokozó. Önmagában nem képes szaporodni, hanem az emberi gazdasejtbe beépülve és működését átkódolva a saját szaporodását biztosítja, másrészt a gazdasejt működését megváltoztatva fokozatosan daganatos átalakulást idézhet elő.
A vírus kiemelt jelentőségét az adja, hogy a méhnyak rosszindulatú elváltozásai 99,7 %-ának kialakulásáért és az összes emberi daganatos megbetegedés 6,7 %-ának létrejöttéért az onkogén HPV típusokkal való fertőzés tehető felelőssé. A méhnyakrák és a HPV összefüggését először 1973-ban vetették fel. Az azóta folytatott kutatások megerősítették, hogy a HPV a méhnyakrák kialakulásának elengedhetetlen feltétele.
A legfrissebb kutatások szerint a HPV okozza a szeméremtest és a hüvely rákjainak 80 %-át, az végbélrákok 92 %-át, a garat rosszindulatú daganatainak 91 %-át, valamint a szájüregi rákok 97 %-át.
Hazánk első HPV centrumának adatai szerint a centrumban megjelentek között, 55 %-os volt a fertőzöttség a vírus valamely típusával, 38 %-ban a magas rizikójú típussal. Korcsoportok szerint 15 és 25 év között volt a legmagasabb a pozitívak aránya.Az alacsony rizikójú típusoknál a statisztikák szerint minden 10-edik nő az élete során legalább egyszer találkozott a vírus alacsony rizikójú változatával.
Jelenlegi ismereteink szerint a HPV elsősorban szexuális érintkezéssel terjed, de felvetették a bőr-bőr kontaktus lehetőségét is.
Közös evőeszköz, törülköző használatával, uszodában, cseppfertőzéssel az eddigi tapasztalatok szerint nem terjed a vírus.
A HPV-nek közel 100 típusát sikerült idáig azonosítani, melyek közül 40 szexuális úton terjed. Ezeket magas és alacsony rizikójú csoportokba soroljuk. Az alacsony kockázatú típusok által okozott elváltozások (pl.: szeméremtesti szemölcs vagy condyloma) az életre veszélyt nem jelentenek, de kiterjedtebb formáinál a páciens számára igen kellemetlen, életminőséget és szexuális életet jelentősen rontó tényezőnek számítanak. A magas kockázatú típusok a méhnyak hámjának szöveti átalakulását idézhetik elő. A méhnyak esetében a rákmegelőző állapotoknak 3 fokozata ismert: az enyhe fokú (ún. CIN I.), a középsúlyos (CIN II.) és a súlyos fokú (CIN III.) dysplasia, mely utóbbi már a méhnyakrák megelőző állomásának tekinthető.
Az alacsony kockázatú típusok a szeméremtesten szemölcsszerű elváltozásokat okoznak, melyek kiterjedésben a legkülönbözőbb méreteket ölthetik. Súlyosabb formában átterjedhetnek a hüvelybemenetre, a végbél környékére, ill. a comb és az alhas felszínére is.
A magas kockázatú típusok kezdetben szemmel látható elváltozást nem okoznak, ám éveken keresztül fennálló vírushordozó állapot esetén a vírusfertőzésből rákmegelőző állapot, majd invazív rák jöhet létre. Ennek időtartalmát jelenleg kb. 10-12 évre teszik, elegendő időt kínálva tehát a fertőzés időben való felismerésére és a szükséges további vizsgálatok és terápiás lépések megtételére.
A férfiak éppúgy hordozhatják a vírust, mint a nők, náluk azonban sokkal ritkábbak mind a szemmel látható szemölcsös elváltozások, mind pedig a rákmegelőző állapotok. A férfiak HPV hordozásának jelentősége abban áll, hogy egy vírushordozó férfi megfertőzheti a partnerét ill. újrafertőzheti a vírushordozó állapotból kigyógyult partnert. Ezért lehetőség van férfiak HPV tesztjére is, mely elveiben megegyezik a nők HPV tipizálásával.
Mivel a vírus elsősorban és szinte kizárólag szexuális úton terjed, a gumióvszer használata jelentősen csökkenti az újrafertőződés esélyét. Az óvszer sem véd azonban teljes mértékben a vírus átvitelétől, mivel a bőr-bőr kontaktus révén, apró hámsérülések útján való terjedés lehetővé teszi a behatolás nélküli átvitelt is.
Elméletileg lehetséges, hogy a szülés alatt a szülőcsatornán áthaladó magzat bőre és nyálkahártyái fertőződjenek a vírussal. A gyakorlatban azonban igen ritka esetben találkozunk az újszülötteknél a HPV fertőzés szemmel látható jeleivel. Az esetleges tünetmentes fertőzést az immunrendszer – mivel újrafertőzés nem következik be – az évek során leküzdi.
Igen, létezik, hazánkban is forgalomban van kétféle típusa. Az egyik oltástípus a két leginkább magas rizikójú HPV-val szemben jelent védelmet (16-os és 18-as), míg a másik ezeken felül a két leggyakoribb alacsony rizikójú forma (a 6-os és a 11-es) ellen is védelmet nyújt. Az oltási sorozat mindkét esetben 3 oltásból áll, melyet összesen 6 hónap alatt kell beadni.
A vakcináció minden szexuálisan aktív nőnek ajánlott, mivel minden nemi életet élő nő ki van téve az onkogén HPV-vel történő fertőződés és újrafertőződés veszélyének. A beadás optimális serdülőkorban, a nemi élet megkezdése előtt.Alkalmazható a korábban HPV fertőzést átvészelt nőknél, egyrészt mivel ez egy fokozott fogékonyságot jelenthet a vírussal szemben, másrészt az újrafertőzés bármikor ismét bekövetkezhet.Szintén alkalmazható, a negatív rákszűréssel rendelkező, de HPV pozitív pácienseknél, amennyiben az oltás beadásakor a 16-os és a 18-as törzzsel nem fertőződtek. Ellenkező esetben, vagyis meglévő 16-os és 18-as pozitivitás esetén is megfigyelhető azonban egy részleges védőhatás.Nem ellenjavallt továbbá korábban átvészelt, a kórelőzményben szereplő rákmegelőző állapotok esetében sem, amennyiben az oltás időpontjában a rákszűrés lelete eltérést nem mutat.Amennyiben a méhnyakrák, vagy annak megelőző állapota már kialakult, a vakcina már nem alkalmazható.
Mindenképpen szükséges ezután is a rendszeres nőgyógyászati rákszűrés. Bár az oltás által biztosított keresztvédettség jelentős (vagyis nemcsak a 16-os, 18-as típus ellen nyújt védelmet, hanem más típusok ellen is részleges védelem lép fel), az oltás nem helyettesíti az évenként esedékes, rendszeres rákszűrést. Ennek oka, hogy a vírus más magas rizikójú típusai is kialakíthatnak rákmegelőző állapotot, majd invazív méhnyakrákot.
A vakcináció minden szexuálisan aktív nőnek ajánlott, mivel minden nemi életet élő nő ki van téve az onkogén HPV-vel történő fertőződés és újrafertőződés veszélyének. A beadás optimális serdülőkorban, a nemi élet megkezdése előtt.Alkalmazható a korábban HPV fertőzést átvészelt nőknél, egyrészt mivel ez egy fokozott fogékonyságot jelenthet a vírussal szemben, másrészt az újrafertőzés bármikor ismét bekövetkezhet.Szintén alkalmazható, a negatív rákszűréssel rendelkező, de HPV pozitív pácienseknél, amennyiben az oltás beadásakor a 16-os és a 18-as törzzsel nem fertőződtek. Ellenkező esetben, vagyis meglévő 16-os és 18-as pozitivitás esetén is megfigyelhető azonban egy részleges védőhatás.Nem ellenjavallt továbbá korábban átvészelt, a kórelőzményben szereplő rákmegelőző állapotok esetében sem, amennyiben az oltás időpontjában a rákszűrés lelete eltérést nem mutat.Amennyiben a méhnyakrák, vagy annak megelőző állapota már kialakult, a vakcina már nem alkalmazható.
